keddievangelium

Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”

Elmélkedés:

A tömeg csodát kér, látványosat, kézzelfoghatót. Valamit, ami meggyőzi őket arról, hogy Jézus valóban Istentől jött. Ők még mindig Mózesre hivatkoznak, az égből hullott mannára, amit atyáik kaptak a pusztában. De Jézus válasza a múltból a jelen felé mozdítja őket: „nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret.” A hangsúly tehát nem azon van, hogy mit tett Isten egykor, hanem azon, hogy mit tesz most, a jelenben az ő népéért. Mert Isten ma is ad, mégpedig nem akármilyen kenyeret, hanem önmagát, az élő Krisztust, aki azt mondja: „Én vagyok az élet kenyere.”
Ez a mondat – ha komolyan vesszük – az egész keresztény élet forrása lehet. Jézus kenyérré lett, hogy táplálja lelkünket és bennünk éljen. És ezt ma is megteszi, minden szentmisében, minden szentáldozásban, minden olyan pillanatban, amikor igazán nyitott szívvel fordulunk hozzá. Észrevesszük ezt a jelenlétet? Vágyunk-e rá úgy, ahogyan a test vágyik az ételre? A tömeg azt mondja: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Mi is kimondhatjuk ezt, de ne csak kérésként, hanem elhatározásként. Mert az élet kenyere nemcsak ajándék, hanem hívás is. Hívás a vele való egyesülésre, a mindennapjaink megszentelésére.
Jézus nem ideiglenes megoldásokat kínál, hanem maga az a táplálék, amely erőt ad és újjáalkot. Ez a húsvéti örömhír: nem kell többé szomjas vándorként keresnünk az élet forrását, mert Krisztus itt van, velünk van és önmagát adja nekünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus, te vagy az élet kenyere, aki az égből jöttél, hogy megválts bennünket. Köszönöm, hogy nem csak a múltban cselekedtél, hanem ma is itt vagy, és önmagadat adod nekem. Bocsásd meg, amikor nem veszem észre ezt a csodát, amikor csak a látványos jelekre vágyom, és elfelejtem, hogy a legnagyobb ajándék te magad vagy! Adj nekem éhséget utánad, mély vágyat a szívemben, hogy keressem a veled való egységet! Ne engedd, hogy beérjem kevesebbel, mint amit te adni akarsz! Segíts, hogy életem minden napján újra és újra hozzád forduljak, és kérjem: Uram, add nekem mindig magadat, az Élő Kenyeret!